Gavallér Csaba

Gavallér Csaba vagyok. A szakma öreg motorosa vagyok már, 1991-ben végeztem az ELTE matek-fizika szakán. Azóta is mindkét tárgyat tanítom, közép-és emelt szinten is. Rendszeresen oktattam a legkülönbözőbb egyetemek hallgatóit is, de ezt csak magánúton. (Többek között 1987-től 1996-ig épp ennél a szervezetnél tevékenykedtem.)

Bármilyen ismeret tanulása akkor sikeres, ha sikerül megszeretni az adott tárgyat. A matematika tanulásában is a legfontosabbnak az élményszerű megközelítést tartom, ezért az oktatásban erre törekszem. Ennek sokféle technikája, eszköze van: a tanári „színészkedéstől” a helyzetkomikum figyelemfenntartó alkalmazásán át, a provokatív kérdésfeltevésig és így tovább. A személyes kontakt nem megkerülhető a tanulásban. A személyesség nálam abban is megjelenik, hogy mindig igyekeztem saját feladatötletekkel, saját felépítéssel is előrukkolni, ily módon sok-sok feladatsorom van már.

Különös gondot fordítok arra, hogy folyamatosan szondázzam a diákjaim reakcióit, „sajnos” nálam nem lehet felületes üresjárat, nem lehet csak megjátszani a gondolatmenet megértését. Határozottan igyekszem az órák tempóját, lendületét kézben tartani, de kerülöm a tananyag erőltetett „préselését”, erre talán a legjobb kifejezés az irányított együttműködés. Nem ér semmit a tanóra, ha az feszült, görcsös légkörben zajlik. A magam részéről mindenhol oldani igyekszem a feszültséget családban, hivatalban, piacon, bárhol. Ezért törekszem is és el is várom, hogy az órákon oldott, könnyed (de nem szétesett) hangulat legyen. (No persze mondanom sem kell, hogy a precíz, korrekt, pontos érvelés, gondolatmenet rovására nem mehet az oldottság!)

A folyamatos interakcióhoz jó improvizációs készségre, odafigyelésre van szükség. Ehhez sokat segített, hogy a közelmúltig jazz-zenészként is aktívan tevékenykedtem, a sok-sok fellépés, a koncentrálást igénylő stúdiófelvétel is érdemben hozzátettek a tanári jelenlétemhez.

Nyitott, kommunikatív embernek tartom magam, és szinte minden érdekel. De leginkább a feladványok, rejtvények, tágabb értelemben is a gondolkodási problémák izgattak mindig, a mai napig is. A matematika annyiban sajátos a tantárgyak között, hogy viszonylag kevés ismerettel is szép, élményszerű gondolatmenetekre is van lehetőség.

Sok helyen tanítottam már, a magyar oktatás széles vertikumát bejártam, volt időszak, amikor az ELTE Radnótiban és a Belvárosi Tanodában egyszerre dolgoztam. Így lehetőségem volt egyszerre foglalkozni a kiemelkedő tehetségekkel és a tanulási zavarokkal küzdő tanulókkal is. Ez a kontraszt több toleranciát adott, és helyre tett számos kérdésben.

Az itteni tanfolyamokon is a fentiekhez tartom magam, akár közép-, akár emelt szinten. Esetünkben – szerencsés esetben – főleg ismétlendő tananyagok vannak, ezért bár érintjük a témakörök alapjait, de a bevezető szintű feladatokat csak igény esetén vesszük át. Leginkább az írásbelire készülünk, ezért az érettségin kialakult típusokkal, nehézségi szintekkel foglalkozunk. Fontosnak tartom a tematikus ismétlésen túl, hogy maradjon idő a vegyes feladatsorok megoldására, ahol szépen újraélhetők, előhívhatók az addig tanultak.

Na hát előzetesen ennyit.

Szeretettel várok mindenkit a közös élmények, jó hangulatú délutánok megélésére a matematikaórákon!